
Majdnem pontosan egy éve kaptuk a híreket a gyermekotthonok kapcsolattartóitól, hogy egy ideig bezárják a kapuikat, így az önkéntesi tevékenységeket is fel kell függeszteni. Ekkor közülünk is sokan otthoni munkavégzésre álltak át, online oktatásban vettek részt, az eddigi megszokott rend teljesen megváltozott. A legjobban azt sajnáltuk, hogy nem tudtuk teljesíteni azt, amit megígértünk nekik az utolsó látogatás alkalmával, hogy hamarosan találkozunk!
Ekkor már tudtuk, hogy akkor is támogatnunk kell a gyermekotthonokat, amikor nem lehetünk ott személyesen mellettük. Éppen ezért a baráti társaságunk bevonásával tableteket vásároltunk, hogy egyszerre többen bekapcsolódhassanak digitális oktatásba – hiszen néhol egy laptopot nyolc-tíz gyermeknek kellett volna “egyszerre” használni. Hamarosan egyre több hazai kisvállalkozó, cég és szervezet is a segítségünkre volt, akiknek köszönhetően olyan eszközökkel, használati tárgyakkal segíthettük ki az otthonokat és lakóit, amire a legnagyobb szükségük volt.
Amint lehetett, vissza is tértünk a látogatásokhoz, amelyek szerencsére hónapokon keresztül heti szinten zajlottak. A jó időben fociztunk, frizbiztünk, sokat fogócskáztunk, kidobóztunk, de egyre több ügyességi, készségfejlesztő játékkal is megismertettük a gyerekeket, vagy csak ültünk egymás mellett és beszélgettünk, rajzoltunk, legóztunk. Hiszen az együtt töltött idő még mindig az egyik legtöbb, amit adhatunk a gyerekeknek.