Lili húsvéti élménybeszámolója

Húsvét hétfőn két gyermekotthonba is ellátogattunk: délelőtt Levit és Milánt kísértem el, délután pedig Krisztivel ketten vágtunk neki a programnak.

Egy héttel ezelőtt hoztunk el a Tebe 2. kerületi hulladékmentes boltból több deka édességet, ahol Dinával kiválasztottuk a legjobb csokikat és nasikat, amik biztosan nagy sikert aratnak majd a gyerekeknél. Ezután még pár felajánlásként érkezett édességgel nekivágtunk a húsvéti túránknak.
Délelőtt tízkor kezdtünk az egyik otthonban: amikor megérkeztünk, még nem álltak készen a lakók, így volt 15 percünk az udvaron, hogy elrejtsünk mindent a bokrok és a fák tövében. Ezután 3 csoportból csatlakoztak hozzánk: egészen 6-tól 15 éves korig. Miután elstartolt a keresés, nagyjából 15 perc alatt meg is találtak mindent. Hatalmas öröm volt az arcukon, hogy ennyi féle finomság lapult a fűben és nekünk is nagyon jó volt látni, hogy milyen izgatottan keresgéltek.
Miután mindenki kiürítette a zsebeit és átbeszéltük, hogy hol volt a legnehezebb megtalálni a csokikat, a fiúk még fociztak egy kicsit a napsütésben, én pedig a lányokkal beszélgettem. Ezt azért emelem ki külön, mert egy 12, egy 13 éves és egy 15 éves lánnyal beszélgettem, akikkel eddig még sem időnk, sem lehetőségünk nem volt megismerkedni. Jó érzés volt, hogy tudják, kik vagyunk és mit csinálunk. Hallani a szájukból, hogy “Ti vagytok a Köjkök”, nekem különösen megható élmény volt, hiszen több, mint két éve ebben az intézményben kezdtük el a Közösségi Játék Készítők mozgalmat Bettivel.
Ezután jött a délutáni program, amit tavaly is ketten csináltunk végig, ezért jó ötletnek tűnt, hogy most is így induljunk neki. Tudtuk, hogy nem lesznek bent annyian most az otthonban, itt csak 5 résztvevő volt, erre bőven elegek voltunk. Az udvaron épp kertészkedtek a gyerekek, amikor megérkeztünk, így volt egy kis időnk elvonulni és egy olyan területre mentünk, amire nem láttak rá. Ott szépen szétszórtunk mindent pár perc alatt, majd megindult a vadászat. Hatalmas sikongatások és “megtaláltam!” felkiáltások közepette sikerült hamar összegyűjteni mindent: a fákra, a fűbe, bokrok alá rejtett édességcsomagok, tojások és kisebb darabos édességek csak úgy dőltek ki a zsebükből. Ezután jött a legcukibb dolog, amit már tavaly is láttunk: egy kinti asztal köré gyűltek és igazságosan elosztották az édességeket. Krisztivel nagyon meghatódtunk, ahogy a testvérek és mindenki más is osztozkodott egymás között.

Összességében egy nagyon jó napot zártunk és büszke voltam mindenkire, aki részt vett benne: a gyerekekre és magunkra is.

Vélemény, hozzászólás?